2013. december 30., hétfő

2. fejezet

Lenyomom a zöld gombot és a fülemhez szorítom telefonomat.
Még bele sem szólok, amikor egy sikoltást hallok a vonal túlsó végéről.
Egyből felismerem a hozzá tartozó embert. Cara. Az egyik legjobb barátnőm.
-Ali!!!!- üvölti. A háttérből zene szól, egyből rá jövök, hogy egy klubban van.
-Ide kell jönnöd, most rögtön-folytatja barátnőm.-de komolyan ez a hely kurvajó!
-Várj!- vágok közbe -Hol a fenében vagytok?
- Egy klubban, még sosem voltunk itt.Elküldöm a címet.
-Cara!-szakítom ismét félbe-Nem úgy volt, hogy ma forró csokizunk és filmezünk nálam?
-Igen, bocsi de Barbi megismerkedett egy sráccal, aki elhívta ide és mivel jöttek a gyerek haverjai is, így nekem is muszáj volt.
 Próbál magyarázkodni, de nem nagyon hiszek neki. A barátnőim imádnak bulizni. Egy dolog van amit még annál is jobban szeretnek, az pedig a pasizás.
-Na idejössz?- kérdezi Cara könyörgő hangon.
-Még hazamegyek és lefürdöm. Egy óra múlva ott vagyok.- felelem
-Ezaz! Imádlak! Várunk! Puszi! -mondja gyorsan és már meg is szakad a vonal.

Nem hiszem el, hogy az otthon ülős esténket megint egy partyzóssá változtatták. Ajánlom Barbinak, hogy nagyon helyes legyen az a srác.

Hazaérve leveszem a ruháimat és eldöntöm, hogy veszek egy fürdőt. Megengedem a vizet és miután telenyomom levendulás tusfürdővel egy kis fürdősót is szórok bele.
Belemerülök a habokba és ellazulok.
Hallom ahogy a telefonom sípol egyet. Cara átküldte a címet. Hurrá. Semmi kedvem nincs kimozdulni, de tudom, hogy nem ülhetek minden este itthon, miközben a sebeimet nyalogatom. Az, hogy Patrick szakított velem megviselt, de tovább kell lépnem. 

A vízből kiszállva a fogkefémért nyúlok. Alaposan megmosom a fogamat, majd áttörlöm az arcomat egy kis tonikkal. A tükörbe nézve elgondolkodok, milyen sminket és frizurát varázsoljak magamnak. Végül úgy döntök a hajam jó úgy, ahogy van. Kuszán és hullámosan.Az arcomra minimális alapozót kenek a szemem pedig cicavonalban húzom ki fekete tussal. A számra vörös rúzst teszek.
Besétálok a szobámba és kinyitom a gardróbom. 
Végignézek a polcokon sorakozó ruhatömegen. Végül egy fekete Dior, csőszabású miniszoknya és egy egyszerű sötétzöld blúz mellett döntök. A felsőt a szoknyába tűröm. A szettet egy Dolce aranyozott övvel spékelem meg. Felveszem a fekete magassarkúmat, majd a tükörbe nézve elégedetten bólintok.

Magamra húzom a kabimat és az utcára lépve leintek egy taxit. Beolvasom a Cara által küldött címet a sofőrnek és már indulunk is. Nem szeretem a taxikat. Koszosak és büdösek, valamint sosem tudhatod, hogy milyen sofőrt fogsz ki. Szerencsére a mostani elég normális nem beszél, nem kérdez, csak teszi a dolgát.

Hamarosan megérkezünk. Megköszönöm és kifizetem a fuvart, majd kiszállok a kocsiból.
Egy egész modern külsejű bár előtt állok. Funky Buddha... olvasom a táblát.
Milyen furcsa név ez egy klubnak-gondolom- de legalább különleges, olyan amit megjegyez az ember.
Kiskoromban mindig arról álmodtam, hogy ha felnövök nyitok egy kávézót. Sokat töprengtem a hely nevén , de semelyik ötletem nem tűnt elég jónak.

Belépek az ajtón és egy lefelé vezető lépcsősorral találom szembe magam. A lépcső végénél még egy ajtó található. Meglepetésemre nem ütközöm kidobóemberbe.
A klub belseje egész vidám. A falak fehérek, a bútorok pedig pirosak. Egyetlen fekete dolog van a helységben, az pedig a bárpult.Ami meglep az az , hogy nincs túlzsúfolva mindenféle részeg, idétlen fiatallal.
Szemeimmel barátnőimet kutatom.

Hirtelen egy lökést érzek hátulról. Megpördülök a tengelyem körül és egy vörös hajú sráccal találom szembe magam. 
-Ne haragudj, nem szándékos volt..-kezd magyarázkodni a fiú.
-Semmi baj- válaszolok. Tetszik, hogy bocsánatot kért és nem csak tovább ment, mintha mi sem történt volna.
-Engedd meg, hogy jóvátegyem egy itallal!- mosolyog rám a vörös hajú.
-Nem szokásom idegenekkel koktélozni- nevetek rá.-Egyébként is a barátnőimet keresem.
- Csak egy ital, felőlem baracklé is lehet- kérlel tovább
Megfontolom az ajánlatát, de mielőtt válaszolhatnék rá, valaki hirtelen hátulról a nyakamba ugrik és rámkiabál.
-Ali!! Hát itt vagy.
Egyből megismerem a hangját. Barbi lekászálódik rólam és magához ölel.
-Úristen!!! -kezdi, figyelmen kívül hagyva, hogy a vörös srác bámul minket- Tudod kivel vagyok itt?! Tudod kivel?
-Carával? -találgatok, bár biztos vagyok benne, hogy nem ez a nagy szenzáció.
-Jajj ne hülyéskedj... na jó elmondom... Niall Horannal!!!!! - mondja miközben ide-oda ugrabugrál.
Egy pillanatig lefagyok. Nem tudok hinni a fülemnek. Hogy Barbi meg az a bájgúnár?!

ps: ha tetszik komizzatok pls. :)



Szóval itt az első fejezet. Tudom, hogy így még ez nem izgi stb., de nem lehet egyből a közepébe vágni. Ha tetszik a sztori és szeretnétek tovább olvasni dobjatok pár komit. Nemsokára új rész.
Köszi: Effy.

1. fejezet

Egy újabb fárasztó nap.
Lauren egyik gyakornoka rám adta a kis fekete ruhát és már indulhattam is.
A divatbemutatók zárása nagy feladatnak számít. Általában. Számomra nem sok mindent jelent. Már vagy hússzor végigcsináltam ezt a procedúrát.
Sminkes, ruha, fodrász még egyszer sminkes, még egy kis hajigazítás és már indulhatok is.
A közönség tapsol. Hát persze. Kinek ne tetszenének Lauren ruhái? Egyesek ölnének azért, hogy akár 1 dbot megkaparintsanak. 
Nekem temérdek van belőle. Nem mintha hordanám őket. Nem az én stílusom.
Végig nézek az első soron. Csupa TV sztár és nagykutya. Leonardo DiCapriot vélem felfedezni bal szélen.  Leoval már régóta barátok vagyunk. Ez nagy dolog, hiszen én kevés embert nevezek barátomnak. Sokszor hírbe hozták, hogy együtt vagyunk, de mi csak nevetünk rajta. Nem tudnám elképzelni, hogy valami is legyen köztünk. Ahhoz túlságosan jól ismerem. Plusz ott van az a 22 év korkülönbség. A tekintetünk találkozik és elmosolyodik. Én hirtelen felindulásból rákacsintok és fordulok egyet.
Egy szőke fotóssráccal találom szembe magam.Pózolok a kamerájának, majd visszasétálok a backstagebe.  Lau rám mosolyog, majd a színpad felé indul. Uszályos, tűzpiros ruhát visel, a haja a feje búbjára gondosan feltűzve.Egy szál sem lóg ki a fegyelmezett kontyból. Ő maga a tökéletesség. 
A tömeg ünnepli. Sikeres divatbemutató. A szezon legjobbja.

Hátra érve kibogozom magam a fekete ruhakölteményből és a saját cuccaim keresésére indulok. A sok fülke között a sminkes szalonba egy csapat ujjongó, rikoltozó modellbe ütközöm.

- Isteni volt! Láttátok, hogy tapsoltak?Mennyire csillogott a szemük?- áradozik egy barna, gebe kislány. Maximum 15 lehet.
-Hát persze! Ki tudja, holnap talán már a Victoria Secret akar leszerződni velünk- feleli rá egy másik.

A Victoria Secret ... ez most komoly? Már vagy háromszor dolgoztam nekik. Nem tudom miért vannak érte úgy oda. Ők is csak egy luxuscég. Mint a többi. 


-Alison!- gondolataimat Lauren vékony hangjának csengése szakítja meg.

Hátrafordulok és rámosolygok. 
A szőke, fiatal divattervező szorosan magához ölel.
-Csodálatos voltál! - mondja halkan.
-Egy olyan ruhában nem nehéz!- felelek.
-Számíthatok rád az afterpartyn?
-Bocsi Lauren, de már van programom.
-Ali, ne viccelj! Mi lenne jobb program, mint egy ünneplés a barátaiddal? 
-Ezek itt- kezdem, miközben végig nézek a körülöttünk álló lányok sokaságán-rohadtul nem a barátaim. Csak pár felszínes modell.
- Nem is rájuk gondoltam szívem. Sokkal inkább Amyre, Effire és magamra.
-Lau, sajnálom. - fejezem be a beszélgetést és a fülkém felé sétálok.
Semmi kedvem nincs most ezen rágódni. Nem akarok egy puccos bárban, puccos ruhában, gizda, ismeretlen modellekkel iszogatni és pletykálkodni.
Inkább töltöm az estém az igazi barátaimmal.

A fülkémbe érve megtalálom a farmerem és pólóm. Gyorsan magamra rángatom, majd a tükörbe nézek. 

Szörnyű szörnyű szörnyű. Hogy ezeken a divatbemutatókon mit csinálnak az emberrel...? Hullámos szőke hajam szögegyenesre vasalva. Az arcom fehérre mázolva. 
-Gratulálok Ali! Megint úgy nézel ki mint egy anorexiás tucatcikk.- De hát ilyen a modellélet. Régen imádtam csinálni, de most már rájöttem, hogy az élet a luxusvilágban sem fenékig tejfel.
A designerruhák és a temérdek pezsgő nem minden.

A kabátomat magamra kapva indulok el a Londoni éjszakában a lakásom felé. Bár még csak október van, az épületből kilépve kiráz a hideg.Nem lakok messze, csak pár utcányira, így nem hívok taxit. Feleslegesnek tartom. Amúgy is , egy kis séta sosem árt. Szerencsétlenségemre pár perc múlva leszakad az ég.. Bár ez itt London, itt nem is számíthatnék másra. Nem mintha panaszkodni akarnék. Semmi bajom nincs ezzel a várossal. Imádok itt élni. Egyedül az időjárás az, amivel nem vagyok elégedett, de azt is meg lehet szokni. 

A telefonom csörgése szakítja meg elmélkedésemet. 
 One direction.
-Melyik idióta állította át?- dörmögöm magamba. A barátnőim tudják, hogy ki nem állhatom azt a csöpögős tinibandát.