Lauren egyik gyakornoka rám adta a kis fekete ruhát és már indulhattam is.
A divatbemutatók zárása nagy feladatnak számít. Általában. Számomra nem sok mindent jelent. Már vagy hússzor végigcsináltam ezt a procedúrát.
Sminkes, ruha, fodrász még egyszer sminkes, még egy kis hajigazítás és már indulhatok is.
A közönség tapsol. Hát persze. Kinek ne tetszenének Lauren ruhái? Egyesek ölnének azért, hogy akár 1 dbot megkaparintsanak.
Nekem temérdek van belőle. Nem mintha hordanám őket. Nem az én stílusom.
Végig nézek az első soron. Csupa TV sztár és nagykutya. Leonardo DiCapriot vélem felfedezni bal szélen. Leoval már régóta barátok vagyunk. Ez nagy dolog, hiszen én kevés embert nevezek barátomnak. Sokszor hírbe hozták, hogy együtt vagyunk, de mi csak nevetünk rajta. Nem tudnám elképzelni, hogy valami is legyen köztünk. Ahhoz túlságosan jól ismerem. Plusz ott van az a 22 év korkülönbség. A tekintetünk találkozik és elmosolyodik. Én hirtelen felindulásból rákacsintok és fordulok egyet.
Egy szőke fotóssráccal találom szembe magam.Pózolok a kamerájának, majd visszasétálok a backstagebe. Lau rám mosolyog, majd a színpad felé indul. Uszályos, tűzpiros ruhát visel, a haja a feje búbjára gondosan feltűzve.Egy szál sem lóg ki a fegyelmezett kontyból. Ő maga a tökéletesség.
A tömeg ünnepli. Sikeres divatbemutató. A szezon legjobbja.
Hátra érve kibogozom magam a fekete ruhakölteményből és a saját cuccaim keresésére indulok. A sok fülke között a sminkes szalonba egy csapat ujjongó, rikoltozó modellbe ütközöm.
- Isteni volt! Láttátok, hogy tapsoltak?Mennyire csillogott a szemük?- áradozik egy barna, gebe kislány. Maximum 15 lehet.
-Hát persze! Ki tudja, holnap talán már a Victoria Secret akar leszerződni velünk- feleli rá egy másik.
A Victoria Secret ... ez most komoly? Már vagy háromszor dolgoztam nekik. Nem tudom miért vannak érte úgy oda. Ők is csak egy luxuscég. Mint a többi.
-Alison!- gondolataimat Lauren vékony hangjának csengése szakítja meg.
Hátrafordulok és rámosolygok.
A szőke, fiatal divattervező szorosan magához ölel.
-Csodálatos voltál! - mondja halkan.
-Egy olyan ruhában nem nehéz!- felelek.
-Számíthatok rád az afterpartyn?
-Bocsi Lauren, de már van programom.
-Ali, ne viccelj! Mi lenne jobb program, mint egy ünneplés a barátaiddal?
-Ezek itt- kezdem, miközben végig nézek a körülöttünk álló lányok sokaságán-rohadtul nem a barátaim. Csak pár felszínes modell.
- Nem is rájuk gondoltam szívem. Sokkal inkább Amyre, Effire és magamra.
-Lau, sajnálom. - fejezem be a beszélgetést és a fülkém felé sétálok.
Semmi kedvem nincs most ezen rágódni. Nem akarok egy puccos bárban, puccos ruhában, gizda, ismeretlen modellekkel iszogatni és pletykálkodni.
Inkább töltöm az estém az igazi barátaimmal.
A fülkémbe érve megtalálom a farmerem és pólóm. Gyorsan magamra rángatom, majd a tükörbe nézek.
Szörnyű szörnyű szörnyű. Hogy ezeken a divatbemutatókon mit csinálnak az emberrel...? Hullámos szőke hajam szögegyenesre vasalva. Az arcom fehérre mázolva.
-Gratulálok Ali! Megint úgy nézel ki mint egy anorexiás tucatcikk.- De hát ilyen a modellélet. Régen imádtam csinálni, de most már rájöttem, hogy az élet a luxusvilágban sem fenékig tejfel.
A designerruhák és a temérdek pezsgő nem minden.
A kabátomat magamra kapva indulok el a Londoni éjszakában a lakásom felé. Bár még csak október van, az épületből kilépve kiráz a hideg.Nem lakok messze, csak pár utcányira, így nem hívok taxit. Feleslegesnek tartom. Amúgy is , egy kis séta sosem árt. Szerencsétlenségemre pár perc múlva leszakad az ég.. Bár ez itt London, itt nem is számíthatnék másra. Nem mintha panaszkodni akarnék. Semmi bajom nincs ezzel a várossal. Imádok itt élni. Egyedül az időjárás az, amivel nem vagyok elégedett, de azt is meg lehet szokni.
A telefonom csörgése szakítja meg elmélkedésemet.
One direction.
-Melyik idióta állította át?- dörmögöm magamba. A barátnőim tudják, hogy ki nem állhatom azt a csöpögős tinibandát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése